A személyek szabad mozgásának biztosítása szervesen egészíti ki az áruk akadálytalan áramlását, emellett az egyén számára az egyik legfontosabb jog. Lényege, hogy „EU-állampolgárként” hivatalos formaságok nélkül átléphetjük az unió belső határait, és – bizonyos feltételekkel – szabadon le is telepedhetünk valamennyi tagországban. (Miként az az átmenetekről szóló második részben majd látható, ez egyes tagországokban csak a tagság első éve után válik majd teljes körűvé.)

A letelepedés aszerint biztosított, hogy milyen céllal utazunk a másik tagállamba: dolgozni, tanulni, vállalkozni vagy nyugdíjasként élni (a szabad letelepedést az EU tehát más-más feltételekkel teszi lehetővé a különböző csoportoknak).

A munkavállalást megkönnyíti a diplomák kölcsönös elismerése az unión belül. Az elismerés a következő szakmák esetében automatikus: orvos, fogorvos, állatorvos, ápolónő, szülésznő, gyógyszerész, építész és ügyvéd. A többi, legalább hároméves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést is el kell ismerni az EU-szabályozás alapján, ám ekkor a tagállamok a munkavállalókat alkalmassági tesztnek vagy meghatározott kiegészítő képesítésnek vethetik alá, ha a bemutatott diploma alapján a tanultakban nagy eltérés mutatkozik.

A csatlakozás után az EU-tagállamok egy 2 + 3 + 2 éves rendszerben korlátozhatják az új tagok munkavállalóinak szabad mozgását: ebben az időszakban a tagországok továbbra is előírhatják, hogy a magyar munkavállalóknak munkavállalási engedélyt kell beszerezniük – ám úgy is dönthetnek, hogy egyáltalán nem korlátoznak. Igazi korlátozásra csak az első két évben kell számítani, ekkor is főként Ausztriában és Németországban.

Két év: Valamennyi tagállam a saját nemzeti szabályozását alkalmazhatja és önállóan dönthet arról, beengedi-e valamelyik új tagország munkavállalóit.

Plusz három év: A két év elteltével az Európai Bizottság jelentést készít a munkaerőpiac helyzetéről (tagállamonként). Bármelyik EU-tag három évre meghosszabbíthatja a korlátozást, de erről köteles előre értesíteni a bizottságot.

Plusz két év: Az ötödik év után további két évre már csak akkor tarthatja fenn egy EU-ország a korlátozást, ha bizonyítani tudja, hogy munkaerőpiacán komoly zavart okoz az új tagok munkavállalóinak beáramlása.

Magyarország csupán bizonyos feltételekkel fogadta el a 2+3+2 éves korlátozást.

1. Az EU-tagállamok vállalják, hogy a csatlakozás után jóval nagyobb számban beengedik a magyar munkavállalókat az unió munkaerőpiacára.

2. A tagállamok a magyarokra is a „közösségi preferencia” elvét alkalmazzák: egy állás betöltésénél a magyar állampolgárokat előnyben részesítik az EU-n kívüliekkel szemben.

3. Ha valamelyik tagállam korlátozó intézkedéseket hoz Magyarország ellen, a viszonosság alapján nekünk is jogunk van hasonló lépéseket tenni. Ugyancsak fontos, hogy az átmeneti időszak alatt Magyarország is korlátozhatja az új tagok munkaerejének bejutását.

Vissza a tartalomjegyzékhez